2010. április 28., szerda

Gastro: Az első benyomások

Ha élne nagyanyám, biztosan megkérdezné, hogy van-e itt mit ennünk, hiszen olyan messze vagyunk. Jelentem: van élet a pirbur-párkáp-ubisali-kabátoshús enklávén túl is. Az első benyomások azonban igencsak vegyesek.

Élelmiszert beszerezni természetesen nem probléma  Németországban. Mármint, ha azt nézzük, hogy lehet-e ennivalót kapni. Ha azonban azt is nézzük, hogy mit lehet kapni, sőtpláne, hogy milyen áron - nos, az egy másik, mondhatni zsebbevágó kérdés.
A nyugaton-élésből a szochazába látogató disszidens magyarok azon busongtak konyha- és korcsmaasztalok mentén, hogy hát az ízek. Csak a hazai ízek hiányoznak, mert bezzeg másutt nem olyan a a kenyér, a tejfel, meg a koviubi, mint otthol. (Persze másnapra kijózanodtak és hazamentek.) Nos, ennek vége és most nem arra gondolok, hogy nem józanodnak ki és nem mennek haza. Hanem csak arra, hogy a globális élelmiszerkereskedelem hatására a hazai ízek nagyjából mindenütt elérhetőek, legalábbis az EU-n belül. A multinacionális élelmiszerláncok és élelmiszergyártók jóvoltából szinte mindent és mindenütt lehet kapni. Azok pedig, akik az Aldi, vagy a Lidl termékkínálatát készség szinten implementálják a saját háztartásukban, lényegében semmi változást nem fognak észrevenni, ha egy országgal arrébb vásárolnak.
Az Aldi és a Lidl is, lévén német láncok, a német termelők produktumait forgalmazzák - itt is, meg Magyarhonban is. Az ismeretlen felfedezésének izgalámát legfennebb a Magyarországon nem létező láncok kínálata jelenthet, ám biztosítlak kedves olvasóm, hogy az alapélelmiszerek, továbbá a kerti szék, a kerékpár a kézi hajtányú generátoros elemlámpa (mitől elem, ha egyszer generátoros?), a lótakaró, meg a többi fontos lényeg ezekben is megtalálható. Úgy látszik, mégiscsak a Kohn bácsinak volt igaza, amikor vegyesboltnak profilírozta magát…
A felületes szemlélő azt hihetné, hogy a németországi élelmiszerboltok legfontosabb terméke az árleszállítás. Ez egy roppant keresett cikk errefelé, ezért ki is nyomtatják az újságban, hogy mikor, melyik üzletekben lehet kapni. És mert németekről van szó, precízen meg van szervezve minden. Hozzánk például jár egy ingyenes újság, amelyet bizonyára hosszú marketing-meetingek eredményeként MARKT névre kereszteltek.
A Markt hétvégi szerzet, láthatatlan kezek leteszik a lépcsőházban szombaton, méghozzá annyi példányban, ahány lakás van az épületben. A sajtótermék amúgy böcsületes ojság, valódi, helyileg érdekes és tényleg használható tartalmat közöl. De a jeletőségét az adja, hogy benne vannak a valamelyik következő hétre érvényes hirdetési mellékletek. Belőlük lehet megtudni, hogy minek viszik le az árát és azt is, hogy mikor. A most vasárnapi kézhez kapott mellékletek ugyanis általában nem a másnapi hétfővel, hanem a következővel kezdődő héten, vagy esetleg még egy héttel később leszenek érvényesek.

A különböző láncok, boltok kínálata kb. 80%-ban azonos, a fennmaradó 20% különbségeit pedig a saját márkák, illetve a különböző beszállítók okozzák. Az árakra nagyon érdemes odafigyelni; egyrészt, mert valami mindig éppen egy másik boltban olcsóbb, másrészt, mert ha rosszul szervezünk, a közlekedés költségei elviszik az olcsóbban vásárlás hasznát. A mi tapasztalatunk az, hogy húst a NETTO-ban, zöldséget az ALDI-ban érdemes vásárolni. Tejet, tejterméket, felvágottat mindkét helyen érdemes venni. Halat leginkább szaküzletben, már feltéve, ha az embernek van halhatározója. Közel vannak a tengerek, se szeri, se száma a számomra tökéletesen ismeretlen halfajtáknak. (Erről majd egy másik posztban ismét)
Szinte minden féleségnek van BIO változata. Aminek legfőbb jellemzője, hogy sokkal drágább, mint a nembió, dehát a piaci igény, az piaci igény, ki kell elégíteni. Azt viszont meg kell mondani, hogy a biót itt roppant komolyan veszik. Rendszeresen ellenőrzik a termelőket, úgyhogy nem elég ráírni a termékre, hogy BIO, annak is kell lennie. A tőkehúsok gyönyörűek, de soványak, zsírt csak jelzésértékűen lehet bennük találni. Állítólag lehet kapni csülköt is, de ahoz vagy Bajorországba, vagy Csehországba kell leruccanni. A zöldségfélék gyönyörűek, egyenméretűek és egy kissé íztelenek.

A krumpli okozta edig a legnagyobb meglepetést. Tudniillik édesebb, mint a magyarországon kapható fajta és teljesen más ízt ad az ételeknek, mint amit megszoktunk. Ugyancsak szokni kell a tejfölt, mert az viszont savanyúbb, mint amihez szokva vagyunk. Szóval éhenhalni kicsit sem kell, nagyon finomakat lehet főzni, de a rakott krumplitól ne várjuk a megszokott magyar ízt.

4 megjegyzés:

  1. Zoldsegfronton a torokok hozzak az izeket, tejfolert meg az oroszboltot celszeru felkutatni- Nemetorszagban gyartanak egy csomo mindent az orosz es kelet-europai izvilag szerint.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a tippet! Hamarosan megyek a piacra meglátjuk, hogy ott mit kapni.

    VálaszTörlés
  3. Karlsruheben a piacon sikerült spargatokot ( tokfozelesk-alapanyag) kapni, de ez arus-fuggo. Ja, es a gomba-kinalat meglepoen sokszinu, csak gyozd felismerni oket :) Sok sikert a felfedezeshez! Mi most megyunk egy hetvegere vissza, mar nagyon hianyzik a barna szosz meg a rantotthus.

    VálaszTörlés
  4. Én egy kicsit félek a gombától. Egyszer voltam a Harz-ban gombászni, hát, mit mondjak... én nem ettem abból a levesből :-)

    Hova mentek vissza?

    VálaszTörlés