Németországban kb. 80 millióan beszélnek németül. És 10 millióan nem. Ez érthetően egyre komolyabb zavarokat okoz. A németek szerint a problémák megoldása az intergráció, aminek ez első lépése: a nyelvtanulás.
Apaaa, pisilnem keeell - huzatja magát nyafogva négyéves lányom; a bátyja mellette csoszog, orrát piszkálva jelzi, hogy neki is. Wandsbekben vagyunk, Hamburg egyik forgalmas városrészének legforgalmasabb pontján, négy sávon halad az autóforgalom, a buszpályaudvar és a metrómegálló csak úgy ontják a járókelőket. A környező utcákban karolja át a zöldövezeti lakótelep az irodaházak félszegen álldogálló csoportját, mellettünk cigarettaszünetüket töltő öltönyös menedzserek lazítanak, közöttük nyaktörő tempóban és nem is mindig két keréken bicikliző iskolások húznak el. A buzogva kavargó késő délelőtti forgalomban feltűnő szúrós tekinteű és szigorú arcú németek pillantása miatt a bokor, mint vészmegoldás szóba sem jöhet. Szerencsére eszembe jut, hogy az út túloldalán az áruházban van mellékhelység - meg vagyunk mentve! Folyó ügyeink elintézése közben folytatjuk a korábban megkezdett társalgásunkat. Pergő szóváltásunkat érdeklődve figyeli az üzemet felügyelő hölgy, majd nem tudván tovább türtőztetni kíváncsiságát, kiböki a kérdést:
- Milyen nyelven beszélnek? Török?
-Nem, magyar.
-Ach so!
A társalgás itt egyszerre megreked, a - talán iráni - hölgy ugyanis nem igazán tud németül. Miként az áruház ügyfélinformációs pultjában (!) dolgozó thaiföldi kisasszony sem. De gondjai vannak a német nyelvvel a nagy bútoráruház eladójának, a fess és mosolygós Szelimnek is. A török fiú egyik kollégája Nigériából érkezett; a kétméteres állandóan éneklő és vigyorgó óriás nevét talán sem a munkatársak, sem a vásárlók közül nem tudja kiejteni senki - ahogyan ő sem a német szavakat. Az „In Ordnung!” (Rendben!) és az „Alles klar!” (Minden világos!) kifejezések folyamatos és hangos ismételgetése talán elég a boldoguláshoz, talán nem. Mindenesetre van állása, ahogyan Irinának is, egy ismerős kereskedőcég sudár és szőke orosz telefonközpontos-kisasszonyának. Ő egyenesen Permből jött és talán csak két tucat szót tud németül, azokat, amelyek a beérkező telefonok kezeléséhez szükségesek.
Shlomo Bistritzky rabbi, a hamburgi Chábád közösség vezetője szintén egy nyelvi problémával néz szembe:
-A legtöbb német zsidó orosz. Legalábbis itt, Hamburgban. Én és a feleségem izraeliek vagyunk, a többiek Brazíliából, Ukrajnából, Svédországból, jöttek és persze jó néhány „echte” német tagunk is van. El tudja képzelni, hogy milyen bábeli nyelvzavar van itt, amikor ennek a sok különböző anyanyelvű gyereknek mondjuk héberórát tartunk? Arra viszont nagy súlyt helyezünk, hogy az iskolánkban a lehető legmagasabb szinvonalú legyen a német nyelv oktatása, hiszen a gyerekenek teljesen integrálódniuk kell a német társadalomba. Ami egyébként segíti a szüleik integrációját is.
Nemcsak a soknyelvű zsidó közösség gyerekeinek, de hamarosan nagyon sokaknak meg kell tanulniuk németül. Épp a napokban számoltak be a legmértékadóbb német lapok a német külügyminiszter hatalmas sikeréről. Guido Westerwelle elérte EU „külügyminiszterénél” a brit Catherine Ashton asszonynál, hogy - a Welt szavaival - „Goethe nyelve központi szerepet kapjon az EU külszolgálati appartusában”. Ez valóságos diplomáciai áttörésnek számít, mert bár a németet beszéli anyanyelveként a legtöbb, összesen mintegy 110 millió európai polgár, hagyományosan a francia és az angol nyelvnek volt hegemóniája az EU-s apparátusokban. És miközben az EU mintegy 8000 leendő diplomatája számára hamarosan a német is munkanyelv lesz, Németországban egyre többen vannak olyanok, akik nem, vagy csak alig beszélik az őket befogadó ország nyelvét.
-Hamburg nagyon nyitott város, itt rengeteg a külföldi. Sajnos azonban a nagy létszámú etnikai közösségekhez tartozók esetében egyszerűen nincs ami a nyelvtanulást motiválja. Az oroszoknak legalább ott a Deutsch-Russische Zeitung, de az albánok, vagy a törökök csak a saját nyelvükön adnak ki újságot, és persze egymás között is csak az anyanyelvüket használják. - mondja Jessica, egy óvoda fiatal és ambíciózus vezetőnője.
A legnagyobb török médiacsoport, a Dogan honlapja
- A probléma nálunk, az óvodában jelentkezik először, itt lenne célszerű kezelni, de majdnem lehetetlen. Integrálni kellene a külföldi gyerekeinket, de nyelvtudás híján hogyan? Mert a gyerek ugyan hamar megtanul németül, de a csak arabul, vagy törökül beszélő szülőkkel nem tudom megbeszélni, hogy milyen ruhára, cipőre van szükség, hogy naponta mosdani kell, vagy, hogy otthon is figyeljék, hogy mos-e kezet a gyerek a WC-használat után. És ha az alap-értékek integrációjában sikertelenek vagyunk, hogyan várjuk, hogy a gyerek megértse a szelektív hulladékgyűjtést, vagy éppen a demokratikus alapjogokat? - teszi fel a kérdést a pedagógus.
És nemcsak ő; a nyelvismeret hiánya súlyos problémákat okoz a gazdaságban is.
-Hogyan alkalmazható valaki, aki nem beszéli a nyelvet? Nyilván csak úgy, hogy azokat a munkákat adom neki, amiket elég elmutogatni és semmi szín alatt nem engedem ügyfél, szállító, vagy pénz közelébe. - mondja a korábban már említett ismerős kereskedőcég neve elhallgatását kérő vezetője. Akik nem beszélnek németül, biztosan nincsenek tisztában az itt érvényes társadalmi együttélési szabályokkal. Arról nem szólva, hogy nem képesek megérteni a vállalat céljait és így nyilván motiválhatatlanok is. Ilyen alkalmazottra nincs szükség. Tudom miről beszélek - teszi még hozzá a menedzser - a célpiacaink miatt nálunk sok orosz és lengyel kolléga dolgozik, akik jól-rosszul, de már tudnak németül, ám így is pokoli nehéz átadni nekik a válllalati kultúránkat. És mi még szerencsések vagyunk, hogy európaiakkal dolgozunk, nem mondjuk Közel-keletiekkel.
Gunnar Heinsohn
A világválság miatti visszaeséstől egyébként sem rózsás üzleti hangulatot csak tetézte egy nemrégiben napvilágot látott újságcikk. A Brémai Egyetem elismert professzora, a szociológus és közgazdász Dr. Dr. Gunnar Heinsohn az év elején a Bild című lapban tette közzé a témával kapcsolatos nézeteit. A professzor adatai szerint „1987 óta 12 millió bevándorló érkezett Németországba”, és ők nem igazán integrálódtak. Nagyobb baj, hogy a gyerkeik sem, a legutóbbi Pisa-tesztek sokkoló eredményei szerint a 15 éves bevándorló-gyerekek átlagosan két tanévvel vannak lemaradva német társaikhoz képest. Dr. Heinsohn szerint ezek a gyerekek „a helyileg elvárt teljesítményszinvonalhoz képest rosszabbul teljesítenek, mint bárhol másutt a világon”. Végezetül így fogalmazott: „Németország a bevándorlóit nem az elitekből, hanem a legkevesebbet teljesítőkből verbuválja. És az ő leszármazottaik csak még tovább rontják a [németországi] általános műveltségi szintet.”
A sokkoló adatok és a kirívóan őszinte megfogalmazás nem holmi xenofób felfortyanás, de még csak nem is valami szélsőséges politikai csoportocska médiafelület-szerző akciója, hanem egy igencsak felkészült társadalomtudós véleménye, ami amúgy pontosan egybevág az átlag német hétköznapi tapasztalataival. Heinsohn nézetei termékeny talajra hullottak még az egyébként liberális és toleráns Észak-Németországban is. Itt úgy hirlik, a külföldi munkavállalókat egyszerűen kötelezni fogják arra, hogy megtanuljanak németül, a munkaadóknak pedig lehetővé teszik, hogy a nyelvtudás hiányát felmondási oknak tekintsék. Igény mindenesetre volna rá; a Jobs Kompakt Nord című munka- és karrirerszaklap főszerkesztője Sven Wolter-Rousseaux például azt fejtegette nemrég, hogy ugyan talán nem kizárólag a bevándorlók felelősek az alacsony teljesítmény-színvonalért, de azért:
„Elvárhatjuk a külföldi kollégáinktól, hogy legalábbis megpróbálják a mi nyelvünkön megértetni magukat velünk. És azt is, hogy ennek az elvárásunknak következmények nélkül hangot adhassunk.”
A nyelvtudás hiánya persze nem újkeletű probléma; mára összesen 15 millió olyan személy él Németországban, akit valamilyen módon érint a migráció. Az ilyen személyek kapcsán a kissé szemérmes, ám politikailag korrektnek tartott „Migrationshintergrund” kifejezés használatos, magyarra talán a «migrációs hátterű» szókapcsolattal fordíthatnánk. Bevándorlókat, vagy olyan személyeket jelöl, akiknek legalább az egyik szülőjük bevándorló - vagy az volt valamikor.
dr. Maria Böhmer
A kérdéskör átfogó kezelését dr. Maria Böhmer államiniszter asszony kinevezésével kezdték, aki 2005. november 22-e óta a Szövetségi Kormányzat Migrációs-, Menekültügyi és Integrációért felelős megbízottja. Az ő hivatalának égisze alatt készült el a Nemzeti Integrációs Terv, amelyben úgymond tiszta célokat, mintegy 400 intézkedést, illetve kötelezettségvállalást fogalmaztak meg. A kötelezettségvállalások önkéntesek és egyoldalúak és voltaképpen a társadalmi összefogást jelenítik meg. Egyedileg senki sem vállalt sokat, sőt, egyes esetekben inkább csak szimbolikus gesztusokat tettek az aláírók. Összességében nézve azonban lehetővé vált, hogy az integrációs program üzenetét ne lehessen sem el-, sem kikerülni. Példának okáért a 2008-ban Németországban megrendezett EB-n minden meccs előtt nagy transzparenseken megjelenített „Am Ball bleiben – Fußball gegen Rassismus und Diskriminierung“ magyarul „Maradjunk a labdánál - labdarúgás a rasszizmus és a kirekesztés ellen” kampány is egy ilyen felajánlásból született.
A nagy összefogásban természetesen képviseltették magukat a szociális szervezetek, a különféle kamarák, a vallási- és migrációs szervezetek, továbbá a médiavállalatok. A Verband Deutscher Zeitschriftenverleger, azaz a Német Lapkiadók Szövetsége (VDZ) érdekes kezdeményezéssel rukkolt elő: „Die Deutschlandstiftung Integration” néven alapítványt hívott életre, amelynek célja, hogy támogassa a bevándorlók esélyegyenlőségének megvalósulását.
Az alapítvány idén tavasszal a nyelvtanulásra buzdító nagyszabású akcióba kezdett és ahogy mondani szokás, nem vicceltek. Áprilisban és májusban összesen 59 különböző nagy olvasottságú újságban és magazinban jelennek meg egészoldalas hirdetések, amiken 16, Németországban már meglehetősen neves modell pózol a „Raus mit der Sprache. Rein ins Leben” szlogen társaságában. A közvetlen cél a szintén a VDZ erőforrásokból felépített ich-spreche-deutsch.de honlap népszerűsítése.
Úgy tűnik tehát, hogy átgondolt politikai üzenet, kiérlelt koncepció és átütő erejű társadalmi támogatás van az integrációs politika mögött. Helybéli ismerőseim azt mondják, hogy kell is a siker, mert - ahogyan alsó szomszédunk, Renate foglamazta - lassan már csak a külföldieknek vannak gyerekeik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése