Költöztetők

Gyorsan felmerült a költözés, azaz a cuccunk mozgatásának a problémája. Így nagy levegőt vettem és belvetettem magam a nemzetközi költöztetők esőre ijesztőnek tűnő világába.

Arccal a szabad verseny árleszorító hatása felé, billentyűt és Google-t ragadtam, hogy alkalmas cégeket találjak. Hosszas böngészés után nagyjából 10 olyan céget leltem, amelyiktől árajánlatot akartam kérni. A weblapjaik áttekintése egy külön tanulmány egyébként, a nagy kedvenc azonban a Magyar Költöztetők Szövetségének, a MAKOESZ*-nek a honlapja.

A szakmai szervezet éppen hat, azaz 6 tagot számlál, s - mily roppant érdekes - a honlap szerint éppen e hat vállalat érti csak jól a költöztetés csínjait, s bínjait. A honlap értékéből alig von le valamit a tény, hogy a „Költözési tudnivalók és tervezés” c. menüpont úgyszólván tök üres, viszont a hírek menüpont szintén.

Mivel szaktanács nélkül maradtam, írtam egy körímélt a kiválasztott cégeknek, megkérdvén, hogyan is tudok tőlük ajánlatot kérni. A cippmenek egyik része táblázatot küldött, hogy tölteném ki. A másikoknak beépített saccotronjuk lehet, mert közölték, hogy a 40 köbméteres teherautó biztos elég, az meg ennyibe kerül, oszt jónapot.

Láttam, hogy a káosz felé haladunk, ezért fogtam magam meg egy mérőszalagot, és minden költöztetendő motyónkat lemértem. Majd táblázatkezelőm segítségével listát készítettem a holmikról, s ha már ott voltam, a Harry Potterből tanult „Calculo cubaturam!” varázsige és két szorzás alkalmazásával mindent kiköböltem. Eztán pedig .pdf-et csináltam az egészből, s a fentemlített cégeknek újból elküldtem, ezúttal megadva néhány apróbb részletet is, úgymint címek, időpontok, költöztetendő motyók listája és hasonló huncutságok. Hogy ezek ismerete nélkül hogyan lehetett árajánlatokat kiadni, azt nem tudom, de volt, akinek sikerült. A részletek pontosítása általában áremelkedést jelentett, a legfürgébb vállalkozó alig 400 (azaz négyszáz) euróval emelte meg az ajánlatát, ami eztán így hangzott:

„Az Ön által részletezett nemzetközi költöztetésre irányárunk: 2.700,- Eur.”

A többiek némileg cizelláltabbak voltak, részletezték, hogy hány darab rakodó lesz hol és mit fognak csinálni, s volt akivel még a biztosítás huncutságairól is sikerült szót váltani. A külföldi tulajdonú cégek szép és sokoldalas dokumentumokat küldözgettek, biztos így ISO. A magyarok sokkal inkább megnyugtatni szerettek volna „nézze, mi már húsz éve költöztetünk és még soha nem volt probléma”-szerű szövegekkel próbálkoztak. Az AGS nevű cég munkatársa volt a legprofibb, meglehetősen sokat dolgozott azért, hogy megszerezze a bizniszt. Mégsem ő nyert, egy üzleti ismerős is jelezte, hogy szivesen adna ajánlatot. És lőn, kb. 600 euróval olcsóbban vállalta lényegében ugyanazt, mint AGS-ék.

Költöztetésünk tehát valamivel kevesebb, mint 1000 euróba fog kerülni, ami azért szabad szemmel is jól látható összeg. A többiek ajánlatai 1400-2400 euró között szóródtak, a 2700 eurós ajánlatot tekinthetjük vevőelhárító árnak.

Tanulság annyi, hogy feltétlen érdemes biztosítanunk a holminkat, ez úgy nagyjából a cucc értékének 1%-a. Az is jó megoldás lehet, ha a szállítónknak van rakománybiztosítása, ekkor nem tételesen, hanem pausáléban vagyunk biztosítva. A rakodásra egy napot, a szállításra ilyen távolságon 2-3 napot érdemes számolni. Európa városaiban nem mindenhová mehet be a teherautó, ezügyben tehát érdemes előre tájékozódni, de ne dőljünk be a szállítmányozó mélyeket sóhajtozó ügyintézőjének, ők a behajtási engedélyeket rutinszerűen intézik.

Most már csak fell kell rakodni és - reméljük - gond nélkül megérkeznek többé és kevésbbé értékes vackaink az ő rendeltetési helyükre.

*A MAKOESZ-ről egy ifjú programozó diplomamunkája jutott eszembe, amely temetői parcellanyilvántartó szoftverben manifesztálódott és a kolléga nem átallotta PANYIR-nak nevezni a művét...