Először is ott a földrajz. Hamburgot még csak megtaláljuk a térképen, de mit kezdjünk Jensfelddel, Eppendorffal és a hasonló helységnevekkel? Még az sem mindig egyértelmű, hogy ezek települések, vagy városrészek, esetleg egyik sem. Az egyszerű halandó összezavarására egyébként több helymegjelölélsre alkalmas, ám precíz értelmét tekintve némiképp homályos elnevezést használnak; az ADAC kiadásában megjelent (egyébként remek) Hamburg-térkép 172. oldalán ez a fejezetcím olvasható: Städte, Stadtteile, Gemeinden und Gemeindeteile des Großraumes Hamburg. És akkor a Bezirk-et még nem is említettük, amiért legalábbis némi hálát várunk az olvasótól.
Noch dazu, Hamburgnak nemcsak Hamburg városát nevezik, de a várossal nagyjából, ám nem teljesen azonos területen fekvő Bundeslad-ot, azaz Szövetségi Tartományt is. A Bundeslandban található önállónak nevezhető települések közül viszont egyesek gyakorlatilag egybeépültek Hamburg városával. Öggyes, mondaná Pósalaki bá’.
Tovább szinezi a helyzetet az internetes keresők ama jellemzője, hogy irányítószám (PLZ - Postleitzahl) alapján lehet velük a legjobban keresni. És ha még ez sem lenne elég: a keresők ismerik a PLZ környékét is, a kedves felhasználó meghatározza, hogy a szoftver a kívánt PLZ mekkora sugarú környezetéből (Umkreis) keressen hirdetéseket. Ha kellően óvatlanok vagyunk, könyen Schleswig-Holsteinben, vagy Niedersachsen-ben találhatjuk magunkat.
PLZ-ből egyébként is annyi van, mint égen a csillag és a Deutsche Bundespost dinasztikusan szerveződő kiválasztottjain kívül senki nem tudja, hogy ez a rendszer hogyan működik. Arra például nincs magyarázat, hogy pl. 21037 után miért 21039 jön és hová lett a 21038, hogy csak egyet említsünk. Vagyis, ha az ember nem ismeri a várost és nem tudja az irányítószámot sem, kénytelen a véletlen próbálkozás elve alapján keresni. Ami csak azért nehéz (első látásra legalábbis), mert az ingatanosa ugyebár megmondta, hogy hová ne menjen. Csakhogy azt nem mondta meg hogy a nevezett hely az mi a manó (Stadt, Stadtteil, Gemeinde, vagy Gemeindeteil, esetleg Bezirk) sem azt, hogy mi az irányítószáma annak az izének.
A fentiek természetesen csak az első és a második pillantásra tűnnek reménytelenül rémisztőnek; a keresőkben óvatosságból felsorolják az említésre méltó izéket (Stadt, Stadtteil, Gemeinde, vagy Gemeindeteil, esetleg Bezirk), persze csak a nevüket, ám ez végülis elég, nem közigazgatási reformot akarunk, hanem lakást találni. Ugye.
Keresőre fel tehát, és ne zavarjon, hogy minden második az legnagyobbnak mondja magát. Szerelemben, háborúban és marketingben mindent szabad, mint az közismert. Az Immonet, de az ImmobilienScout is jó kiindulópont, persze éppen kismillió további kereső is van rajtuk kívül.
Ha megadtuk a keresési feltételeket, előjön a találati halmaz, meg a Wohnungdeutsch. Jó tudni, hogy a német a lakás bérleti díját „hidegen” számítja, úgy hívják, hogy Kaltmiete. Ez voltaképpen a lakbér és igen lényeges, hogy a keresőkbe a Kaltmiete alapján kerülnek be a lakások (naná...). A mindenféle költségekkel (Nebenkosten, másképp NK) növelt teljes lakbér viszont „meleg”, ő a Warmmiete. Általában pontosan megadják, hogy az NK mit tartalmaz, ezért tessék pontosan olvasni. Ami hidegen pl. 695, az melegen mondjuk 915 euró. Nem mindegy. A mellékelt ábrán egyébként látni való, hogy milyen költségekkel szokás megfejelni a lakbért. A „Provision” sorban az ingatlanosnak fizetendő jutalék van, amit legtöbbször a bérbe vevő fizet meg. Ha nincs feltüntetve, rá kell kérdezni.
További német sajátosság a konyha tisztelete. Mindenki olyan konyhát rendez be magának, amilyen a kicsi szívének kedves - tartják a németek - ezért a legtöbb kiadó lakásban nincsen sem konyhabútor, sem szerelvény, csak a kiállások. Célszerű tehát az olyan hirdetések között keresni, amelyben szerepel az „Einbauküche” varázsszó.
Ha mindezen nehézségek nem szegték kedvünket és találunk megfelelő lakást, akkor már csak fel kell venni a kapcsolatot a lakás kiadójával, ami további újabb kalandok felé nyit utat. Erről majd a következő postban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése