Defekt és akasztott medve

Az utazás az ember barátja, habár 1400 km-t vezetni fárasztó, akárki akármit mond a német autópályákról. A magyar autós legendárium szerint a német autópályák tökéletes minőségűek (nem úgy, mint nállunk*) és persze, nincs sebességkorlátozás sem (nem úgy, mint nállunk*).

Mindkét tantétel hamis, bármilyen jó is hinni bennük. Először is, el kell jutni a német autópályáig, amit vagy Csehországon, vagy Ausztrián keresztül tehetünk meg. Naturáliákban számítva a csehországi útvonal tűnik rövidebbnek, valójában azonban ellenjavallt. A táj szép, az út viszont hagy kívánnivalót maga után. 

A Brno és Prága közötti autópálya-szakaszon legjobb helikopterrel, vagy légpárnással közlekedni. Prága után aztán már autópálya sincs, bár látszik, hogy majd egyszer lesz, a német határig csak botorkál az ember a kétszer egy sávon. Igaz, onnantól Autobahn-on suhanhatunk, legalábbis az NDK-s területeken, mert ott új az út, bezzeg nyugaton a régi vacak van, némelyik szakaszt igan gyorsan fel kellene újítani, mert borzasztó.

Az osztrák reláció jobb, végig autópályán mehetünk, habár Linz-nél biztosan megszívjuk a permanens útépítést - nem tudom hogyan csinálják, ott 15 éve fel van túrva az autópálya. Mondjuk az is igaz, hogy a Strabag építi...  A helyzet egycsapásra rosszabb lesz, midőn átérünk Németországba, pontosabban Bajorországba. A bajor autópályák ugyanis alig jobbak valamivel, mint a boldog emlékezetű M7-es a rendszerváltás előtti időkben. Arról nem is beszélve, hogy az út mellett akaszott medvét tartanak, nyilván az elszemtelenedett bajor medvék okulására. Végül is, Koppánnyal is bejött az a várfokos mutatvány, nem?

Nürnbergtől Hannoverig egész jó az út és persze szép a táj is. Hannovertől azonban vége a jó világnak, a Hamburgig hátralévő majdnem 200 kilométer nagy részén csak 120-szal lehet menni. Ez egyfelől roppant idegesítő, másfelől azonban nem érdemes próbálkozni, a német rendőr párbeszédképtelen. A 120 km/h neki 120 km/h, nappal szemben és késő este egyaránt, az „oldjuk meg okosban biztos úr” struktúrájú mondatokat pedig - a fene érti miért - automatikusan megvesztegetési kísérletnek tekinti és nyűgös lesz. A nyűgös rendőr pedig rosszabb, mint jósnőnél a kaszás -csontvázas lapot húzni a Tarot-pakliból, amint az minden művelt fő előtt ismert, ugyebár.

Le lehet nyomni az utat „egy seggel”, de nem érdemes, mert nagyon fárasztó és ezért balesetveszélyes is. Érdemes nagyon korán, mondjuk éjfél és hajnali kettő között indulni, mert alig van forgalom és ebben az időszakban a nappalra (06:00-22:00) vonatkozó korlátozások sem élnek még. Az meg külön öröm, hogy így az ember belemegy a hajnalba, ezért lassabban fárad. Kaját felesleges előre csomagolni, legfeljebb inni- és rágcsálni valót érdemes bepakolni. Időről időre úgyis meg kell állni és 300 kilométerenként kimondottan ajánlott is, pláne, ha gyerekkel vagyunk. Majdnem minden benzinkútnál van valami játszótér-féle, vagy legalább egy gyereksarok és kivétel nélkül mindenütt van pelenkázó.

Ma már a német kutakon sem ingyenes a toilette, viszont tiszta. Az 50 eurocentes díjat gép szedi, ami az 1 centestől a 2 eurósig mindenféle euró-érmét elfogad, az 1 és 2 eurósból visszaad. A klotyópénzért cserébe kapott slejfni (Wertbon) megőrzendő, a shopban vásárolt kávé, szendvics, cigi és miegyéb árából levonnak annyiszor 50 centet, ahány Wertbon-t felmutatunk.

Apropo, kávé: alapjáraton 2 -3 dl kávét kapunk, a nagy adag akár fél liter is lehet. Mindig forró, érdemes rá tetőt kérni és még érdemesebb előzetesen megnézni, hogy mi fér bele a kocsi pohártartójába. Tapasztalataim szerint  combra borított fél liternyi forró kávé nem a nap fénypontja, nem szólva az égési sebekkel teli combunkon lassan kihülő nadrágról. 

*Van a magyarban az ejtéskövető írásmód, ugyebár…