„Nem gyün a Stuksz” - írja Efrájim Kishont, megformálva annak az iparosnak az archetípusát, akit hiába vár a megrendelő, tekintet nélkül földrészekre, nemzetiségekre és vállásokra. Hozzánk sem gyön, csak ezt úgy hívják: Kabel Deutschland.
A mai világban internethozzáférés nélkül létezni maga az egyiptomi hét csapás. Tudtuk mi ezt, hát a lehető leghamarabb elhaladtunk a Kabel Deutschland nevű szolgáltatóhoz. Azért oda, mert a szomszéd őket ajánlotta, no meg, mert nekik van már csatlakozásuk a házban. Az ügyfélszolgálatuk közel van, kedevesek voltak és remek akciós ajánlattal álltak a kedves vevő rendelkezésére.
Rendeltünk is legott mindent, ami szép és jó, TV-t, telefont és internetet, mert kinek ne futna össze a szájában a nyál, ha 32 Mbit/sec letöltési sebességgel kecsegtetnék? És mindezért - jó, TV-vel együtt - alig rongyos 30 €-t kérnek, ami igazán megéri. Aláírtunk, mosolyogtunk és békésen vártuk a Kabel Deutschland helyi érdekű Stukszát. Aki csak nem gyött.
Többször előadtuk az „Ügyfél halála” című zenés táncos műsorunkat („Nem játékra kell nekem az internet kérem, én dolgoznék, a káromat meg ki fizetni meg…?!”), míg végre megjött a szaki. Megállt, körülnézett, majd közölte, hogy a) neki áram is kell, b) nincsen számára megfelelő kábelezés a lakásban, c) ha nincs írásos jóváhagyásunk a házkezelőtől, hogy beköttethetjük az szolgáltatásukat, akkor ő úgysem tehet semmit, majd balra el.
Némi gyanut ébresztett bennem, hogy a szak mindösszesen egy boltban is kapható, zöld színű UTP kábellel felfegyverkezve érkezett, úgynevezett végberendezés (t.i.: modem, ami az internetet „csinálja”) egy darab nem volt nála. Ezt szóvá is tettem az ügyfélszolgálaton, amiáltal meg lett ígérve egy másik szakmann hamarosti érkezte. Másfél hét elteltével jött is, a megígért reggel 8-12 közötti időpont helyett este hatkor, és pihegve szólt: falat kell fúrni kisztihand. Monduk, hogy csak bátran, de ő mondta, hogy az nem úgy van, most nem, majd két nap múlva. Reggel 8-12 között, de bizonyosan mi leszünk az első cím aznap.
Nem mi lettünk, sőt, telefonon közölték, hogy a két nap előtti kolléga egyáltalán nem jön, de egy másik talán. Tagolatlan üvöltésem és az ügyvéd, továbbá a kártérítés szavak decibeldús ismételgetése megtette a hatását: megígérték, hogy még aznap érkezik az Elektriker. S lőn. Pincébe le, lakásba fel, majd fél órányi szemlélődés után megszületett a verdikt: falat kell fúrni. „Tudjuk” - kacagtunk hisztérizáltan - „kérném sofort hozzálátni!”
„Nem addig a’, kedves uram” - replikált a szakerő, majd precízen kifejtette, hogy a pincéből felhozni a kábelt a falon, majd az oromzaton csak speciális kábelcsatornában lehet, ahhoz viszont nem is jó az éppen nála lévő szürke kábel, mert csatornába csak a fehéret szokják rakni. Mert ugye, a kábel ki van téve az elemeknek, Nap süti, szél szikkasztja, hideg zsugorítja, és azt én sem akarhatom, hogy röpke 3-4 év alatt tönkremenjen az installáció. Náluk a minőség még talán a vevőnél is elébb való és vagy 15 évre csinálnak egy kábelezést, vagy sehogyan sem. És persze, ehhez a munkához legalább két ember kell, mert vagy 10 méter magasan kell vinni a kábelcsatornát, ahhoz meg létra kell, azt viszont csak a kollégája foghatja, mert egyébként ha leesik, a gyógyulást nem fizeti a biztosító.
Mit volt mit tenni, egy marék porral a szememben tudomásul vettem amit a szaki mondott és vártam, hogy mikor jönnek ketten a nagylétrával. De nem jöttek. Helyettük telefonált egy asszonyság, hogy ne is várjam őket, mert kiszámolták, hogy nekik túl drága lenne ezt a kábelezést kiépíteni, így inkább felbontják velünk a szerződést. Monduk jó, kérjük írásban megerősíteni, majd bementünk a T-Home boltjába és megrendeltünk tőlük TV-t, telefont és internetet. Mondták, hogy kábé két hét múlva jönnek beszerelni.
Most újfent várjuk, hogy jöjjön a Stuksz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése