Történelmileg úgy alakul ... hogy Hamburg

Történelmileg úgy alakult, hogy Észak-Németországba költözünk. Ehhez mindenekelőtt jól jön, ha tudjuk hová. Tehát irány Hamburg és környéke!

Rokoni körökben az az általános nézet, hogy azért éppen oda, mert az van a legmesszebb. Nos, tény, hogy Hamburg nagyjából 1400 kilométere van Budapesttől, úgy kétszer annyira, mint mondjuk München. Ezt a távot mi autóval, és nem is rossz, 14 órás részidővel tettük meg. Persze ennyit vezetni nem kevés, az ember elhasználódik. Így nem veszi észre, hogy garniszállóban foglalt magának szobát, s hogy gyakorlatilag ő az egyetlen, aki egy óránál hosszabb időt tölt el a kibérelt szobában. Habár a szállót működtető török fiatalemberek igyekeztek mindent megtenni a vendégek kényelméért, ez a reggelire felszolgált menüben nem látszott. Volt ellenben szép kilátás a szobából (khm...), meg városközponthoz közeli elhelyezkedés, de az legalább tényleg.

​Szoba kilátással

Akárhogyan is, de elintéztük, amiért mentünk. Megnéztük magunknak Hamburgot és környékét, és úgy döntöttünk, hogy ez az a hely, ahol nekünk lakni kell. Már csak a lakást kellene megtalálni, de - gondoltuk mi - ez nem lehet olyan nagyon nehéz feladat. (Hogy mekkorát tévedtünk, arról egy külön postban, szaftos részletekkel gazdagon.)

A fenti képből senki ne vonjon le tanulságokat. Hamburg nem tartozik a szép német városok közé, de azért nem is olyan mindenütt, mint amit a kép mutat. Németország második legnagyobb városáról van szó, amelyben lakik vagy két millió ember, itt van Európa második legnagyobb kikötője, s kiterjedésében majdnem akkora, mint Budapest. A város egyébként nemcsak hajózási, de kereskedelmi és médiaközpont is, van benne legalább két egyetem és vagy négy főiskola.

Hamburg már vagy 400 éve a legnagyobb Hansa-városok egyike, s mind a mai napig úgy is hívják, hogy Freie- und Hansestadt Hamburg. Ami még érdekesebb, hogy önálló Bundesland, azaz a Német Szövetségi Köztársaság Tartománya.

Egy darab Elba

A város életéhez szervesen hozzátartozik az Elba, nemcsak a kikötő miatt, de azért is, mert a folyó némely ágai a házak között kanyarognak. Helyesebben dehogy, elvégre ez itt Németország, csak semmi kanyargás, tessék elvágólag folyni ugyebár.

Itt például a Tanácsháza Rathaus mellett csobogott volna a víz, ha a zsilip meg nem fogja.

Sajnos a beköszöntő karácsony átírta programunkat. A lakáskeresést fel kellett függeszteni, ellenben remek wurstot fogyaszthattunk úgyszólván bármelyik utcasarkon. Ezért aztán „kénytelen-kelletlen” megtekintettük a karácsonyi vásárt (ismét csak külön postban fogunk beszámolni róla) és a városban elhelyezett feldíszített karácsonyfákat, majd haza indultunk. A város tehát már megvan, de kell egy lakás.